Prológus

Egy új történet írásába kezdtem bele, aminek Harry Styles az egyik főszereplője, mint magánember és nem bandatag. Ennek a történetnek semmi köze a bandához! Itt a prológus az első rész 2 komi után jön. Jó olvasást :)

"Zoe Robinson vagyok. Egy lány egy elcseszett élettel. Az elején nem gondoltam volna, hogy idáig fajulnak a dolgok. Utálom önmagam a tetteimért, de egykor büszke is vagyok, mert tűrtem. Napról-napra, percről-percre tűrtem egyre többet. Mindenkiben felmerült a kérdés: Miért? Egyszerű a válaszom: sejtelmem sincs. Egy egész nagy kérdőjel az életem. Néha úgy érzem én csak egy néző vagyok, aki a legelső sorban ül és a történések áradata sodorja magával. Kívülálló, akinek fogalma sincs arról, hogy mi is történik valójában az életével. Sokkal jobb lenne, ha nem tudnék semmiről… De ha megtörnék, akkor azt a piciny élni akarás szikráját is elfújná a kegyetlen halál szele. Máig tisztán emlékszem arra a napra, mikor elköltöztem. Ez volt minden bonyodalom kezdete…"

Életem legszebb napja. Ezt gondoltam reggel mikor kómásan kimásztam az ágyamból. Végre elköltözök és új életet kezdek jó messze innen. Egész eddigi éltemben ezt a pillanatot vártam és most elérkezett. Felesleges részleteznem a boldogságom. Ám volt egy apró bökkenő, mégpedig az, hogy apa nem díjazta ezt az egész költözködést. Túlságosan félt engem, de muszáj elfogadni a döntésem. Igen, csak apa nem díjazta, mivel anya már rég nincs köztünk. Mindig belefájdul a szívem, ha erről kell beszélnem. Még hét éves voltam, mikor egy autóbalesetben, amit egy részeg sofőr okozott, életét vesztette. Azóta apa viselte a gondomat. Mindent megpróbált megadni, de nekem csak a szeretete volt fontos. Soha nem kértem tőle drága cuccokat és egyebeket, amikre a mai fiataloknak szükségük van. Csak boldog voltam, hisz legalább ő van nekem.

Sietősen szaladtam le a lépcsőn a csomagjaimmal a kezemben. A taxi már kint várt, hogy elvigyen a vasútállomáshoz. Elbúcsúztam apától, aki megígértette velem, rögtön hívom, mikor megérkezek. Még egyszer utoljára szorosan megöleltem, majd beszálltam a taxiba. A különböző érzések felváltva kavarogtak bennem. Egyrészt boldog voltam, másrészt kicsit fájdította a szívem, hogy itt hagyom apát. Próbáltam magamban ezt az érzést elfojtani és csak a pozitív dolgokra gondolni. Fél óra utazás után végre a vasútállomáson voltam. Kifizettem a taxist és elindultam a vonatomhoz. Még épp időben érkeztem. Megvettem a jegyeket és vártam. Nem kellett sokáig ücsörögnöm a kihalt váróteremben. A vonat már megérkezett én meg, mint egy málhás szamár igyekeztem felszállni rá. Azért valljuk be három utazótáskát nem könnyű felcipelni. Kerestem egy üres kabint és bepakoltam. Kényelembe helyeztem magam, elővettem a telefonom zenehallgatáshoz. Hoztam pár könyvet is. Az út nem lesz valami rövid és unatkozni sem szeretnék. Majdnem 7 órát kell utaznom. Szokatlanul üres volt a vonat, de nem szenteltem neki különösebb figyelmet. Kényelmesen hátradőltem és vártam, hogy megérkezzek...

Remélem tetszik és eddig érdekesnek találjátok a történetet.